2013.06.26.@ 16.06

Bicajra fel!

Mennyi mozgásformát kipróbáltam már a kondícióm és persze ideális formám megtartása (na jó, reggel a tükör előtt állva, inkább elérése) érdekében. A konditeremben is rendszeresen használom a szuper szobakerékpárokat de a hétvégén tapasztalt élmény hatására átértékeltem eddigi próbálkozásaimat, és mondhatom: új nyári kedvtelést és edzésformát találtam.

Cosmopolitan.hu
0 Megosztás

Oszd meg a cikket

Bicajra fel!

Barátaimmal a hétvégét Zalakaroson töltöttük. A június legforróbb napjait a Hotel Karos Spa medencéinek partján és hűsítő vizében szándékoztunk átvészelni, jó társasággal, kellemes környezetben és frissítő italok kortyolgatásával, aztán persze szombat este irány felfedezni valami jó kis bulihelyszínt a környéken! Vasárnap meg kötelező pihenő a medencék mellett.

Nagyjából ennyi volt a terv, amíg az egyik barátnőm pasija elő nem állt az ötlettel, hogy vasárnap induljunk együtt a MERIDA Tour de Zalakaros kerékpártúrán.

– Jó buli lesz, meglátjátok – mondta, és a többséget nem is volt szükséges tovább győzködni.

Én, mivel 14 éves korom óta az edzőtermet kivéve nem ültem bringán, finoman szólva sem lelkesedtem az ötletért, de mivel nem szeretek kilógni a sorból, és elrontani a közös programot, nagy kegyesen beadtam a derekamat. A srác megszervezte mindannyiunknak a kölcsönbicajokat, és június 23-án, vasárnap 10 óra 30 perckor ott álltam a Tour de Zalakaros rajtjánál több száz lelkes, profi és totál amatőr társaságában. Az indulók között volt apró gyerkőc és idős bácsika, négy-öt fős családok és hasonló baráti társaságok, mint mi, szóval nagyon vegyes volt a társaság, de egy dologban mindenki hasonlított: nagyon lelkesen vártuk a startpisztoly eldördülését.

Bevallom, akkor már rám is átragadt a többiektől a kihívás keltette izgalom, a versenydrukk, és már magam is kíváncsi voltam az útra, a fizikai képességeimre és a teljesítményem határaira. A gimiben versengtem utoljára, akkor persze kötelező volt és nagyon más.

Három kategóriában indult a verseny. 33, 70 és 118 kilométeres távon. Ez utóbbi két távot a szemmel láthatóan is vérprofik, rendszeresen bringázók választották. Ez nemcsak a felszerelésükön, de az arckifejezésük komolyságán is látszott. Az övék igazi verseny volt, chipes időméréssel, útvonal-biztosítással és eredményhirdetéssel a végén.

A 33 kilométeres távot a lelkes amatőröknek és a hozzám hasonló „újrakezdőknek” találták ki, akiket a megmérettetés, önmaguk kipróbálása vetett a rajt közelébe. Több mint két órát tekertünk, különösebb erőfeszítés nélkül. Bringázás közben gyönyörködtünk a Kis-Balaton környékének csodálatos látványában, és meg-megálltunk a pihenőhelyeken. Itt a szervezők a táv folyamán időről időre néhány falattal, friss vízzel, no meg néhány biztató szóval tankoltak fel bennünket a folytatáshoz.

Magam is meglepődtem, milyen jól ment a biciklizés, jól bírta a lábam (csak a fenekemet törte a nyereg, de ez az érzés rémlett gyerekkoromból), és megnyugodtam, hogy jó a kondim, nem hiába volt a sok edzés. Az időjárás is kegyes volt hozzánk, mert kellemes szél fújdogált aznap, így egy kis kar- és lábpiruláson kívül, hőguta nélkül megúsztuk a túrát, és közben jól is éreztük magunkat.

Itt mindenki nyertes volt, aki indult és végigtekerte a távot. Én is. 33 kilométer után én sem bántam már, hogy belevágtam a dologba. Sőt! Elhatároztam, hogy veszek egy kerékpárt, és amikor jó idő van, a délutáni edzéseimet mindenképpen bringázásra cserélem. Minden porcikát megmozgatja, és van egy különleges feelingje. Nektek is javaslom, pattanjatok biciklire, amikor csak tehetitek. Titeket is el fog varázsolni a tekerés és a sebesség utánozhatatlan hangulata, ráadásul, ha mindezt jó levegőn és szép tájakon teszitek… És találkozzunk jövőre a Tour de Zalakaroson!

Szólj hozzá

KOMMENTEK BEZÁRÁSA

Még több weekend