„38 évesen lettem escort. Hiába hiszed, hogy ez a szakma csak a fiataloké, nagyot tévedsz. 16 évesen mentem férjhez, és 22 év házasság után úgy döntöttem, hogy végre megélem a nőiességem, és bepótolok mindent, ami kimaradt - közben pedig pénzt keresek vele.

Nem könnyű jól elhelyezkedni ebben a szakmában sem

Sztriptíztáncosnőként kezdtem, de ez nem volt túl jó döntés, ugyanis iszonyat bénán táncolok. Így gyorsan azon kaptam magam, hogy csak a bizniszre fókuszálok a művészi vonal helyett: ahhoz viszont értettem, hogyan kérjek pénzt a pasiktól a társaságomért. Persze mára már kiábrándultam ebből, az üzleti világban benne maradtam: mára már saját ügynökségem van, én csak tárgyalok, sőt, még egy könyvet is írtam arról, milyen az élet escortként. 

Az én székhelyem Las Vegas volt, ahol nem túl nehéz feladat ilyen típusú munkát találni. Dolgozhatsz független szexmunkásként, de kaszinó escortként, vagy luxus escortként is. Amikor a pasik játszani jönnek a városba, imádják, ha egy jó nő is velük tart az este során. Egyébként mindegyik illegális, de sosem volt még ebből probléma, van egy titkos paktum a szállodák, a kaszinók és a rendőrség között. 

Az ügynökségek sok pénzt lenyúlnak

A legtöbben ügynökségek segítségével vállalnak munkát, ám ez nem a legjobb megoldás. A leggyakoribb, hogy a fizetés felét is elkérik. Cserébe mindig van munkád, de sokat buksz vele. Az ügynökség egyébként azt is meghatározza, hogy 150 dollárt el kell kérnünk, azon felül viszont mi árazzuk be magunkat. 

Az sem mindegy, hogy férfi vagy nő a fönököd. A férfiak borzasztóan bánnak az erotikus munkát vállaló nőkkel, sokszor az egész életüket kontroll alatt tartják. Manipulálják a dolgozót, durva, mennyire csak a pénz lebeg a szemük előtt. Az sem ritka, hogy kábítószert adnak a lányoknak, így a legjobb, ha mindenki kerüli az olyan cégeket, ahol a férfiak vannak vezető szerepben. 

A madame-ok azért teljesen máshogyan állnak a dolgokhoz. Nekik általában stabil a magánéletük, így a munka kizárólag munka marad. Nem ritka az sem, hogy gyerekeik vannak, így általában sokkal tisztességesebben és emberibben állnak az egészhez. Többen inkább névtelenek akarnak maradni, nem szívesen keverik a munkát a magánélettel. Így nem kell félni attól, hogy extra kéréseik lennének, vagy veszélybe keveredsz miattuk. Mi több, ők általában csak 20 százalékot kérnek.

Döbbenetes dolgokat kérnek

Las Vegasban az a nehéz, hogy nem tudsz leállni a bulival és a piával. Ha valaki escortot akar maga mellé, az nem fogadja el, hogy te nem iszol. Nem mondhatod, hogy bocsi, nekem ehhez most nincs kedvem. Innod kell vele, néha drogozni is, és ha nincs olyan főnököd, aki beleszólna, mit engedhet meg magának az ügyfél, akkor nagyon nehéz kikerülni ebből a körforgásból. Az éjjel a harmadik munkádnál már a hatodik italnál tartasz, ami nem normális...

Sok kollegámat láttam már tönkremenni ebben, és nem csodálom, hogy egy ponton azt mondják, nem bírják tovább. Nekem egy este maximum 4 partnerem van, de néhol akár 30(!) is. Ez borzasztóan megviseli mind a testüket, mind a lelküket. 

Nehéz így teljesíteni is. Sokan azt gondolják, hogy mindent megtehetnek. Főleg a gazdagok gondolják, hogy nekik mindent szabad. Azt hiszik, nem kell óvszert húzniuk, mert van pénzük. Dehát mit tehet ilyenkor egy hatalmas veszélynek kitett szexmunkás? Ha nem engedi, rossz értékelést kap, ami miatt elesik az új munkáktól. De vannak olyan ügyfelek is, akik azért bérelnek fel escortot, hogy levezessék a dühüket. Éppen ezért nagyon fontos, hogy az ügynök egy olyan ember legyen, akire tényleg mindig számíthatsz. 

A koronavírus előtt léptem ki ebből a világból, egy galériát nyitottam. Ám a pandémia alatt senki nem költött ilyen luxusra, így ismét escort lettem. Ahogy viszont visszarázódtunk a normál mindennapokba, ez az üzlet kinőtte magát, és mostanra már nem vagyok aktív munkavégző, csak közvetítem a lányokat. Nekem így jó, mostmár pontosan tudom, milyen főnöknek kell lennem."

via