Korábban a bemutató sajtótájékoztatóján elmondtad, hogy számodra az ifjú Kálmán Imre
szerepének megformálása ugyanolyan fontos, mint amikor zongorázol. Miért gondolod így?
Azért, mert a lehető legszélesebb horizonton szeretném elérni a közönséget. Előadóművészként többféle módon, sok emberhez eljuttathatom a zenét, legyen szó Bachról, Liszt Ferencről, Chopinről, vagy éppen Kálmán Imréről. A saját önkifejezésem szerves részét képezi, hogynem csupán szólókoncerteken vagyok látható.
Hogyan fér meg együtt ez a szerteágazó szerepvállalás és az elmélyült zongorázás?
Úgy, hogy a kettő összefügg. Ugyanazt képviselem akkor is, amikor a hangversenypódiumon játszom a hangszeren, mint amikor az Operettszínház előadásában lépek színpadra. Akármilyen szerepben is lát a közönség, az mind én vagyok, és belőlem fakad. Ne feledjük el azt sem, hogy előfordulhat: aki Kálmán Imreként lát a Nagymező utcai teátrumban, később szívesen jegyet vált más fellépésemre is. Minden megjelenésemben, szerepvállalásomban, megnyilvánulási formámban önazonos vagyok, hiszen alapjuk a bennem élő zene.
Mi a véleményed az operett műfajáról?
Először is szeretnék köszönetet mondani Orbán János Dénes költőnek, szövegírónak, aki rám gondolt, amikor a fiatal Kálmán Imre alakját megformálta, és Kiss-B. Atilla főigazgatónak a megtisztelő felkérésért, hogy részt vehetek a Bozsik Yvette által rendezett csodálatos előadásban! Tanulmányaim során rendszeresen találkoztam az operettel, de élőben először Oszakában, Japánban hallottam az Operettszínház szilveszteri előadását. A japán közönség kitörő lelkesedéssel ünnepelte a műsort. Az Orfeum mágusában megjelenik Toulouse-Lautrec japán korszaka, és ekkor mindig eszembe jut az az előadás. Másrészt, gondoljunk csak Placido Domingóra, Anna Netrebkóra, vagy éppen Jonas Kaufmannra, a világhírű operasztárokra, akiknek repertoárjában Kálmán Imre és Lehár Ferenc művei is helyet kaptak, sőt, szinte minden gálakoncertjükön énekelnek néhány dalt ezektől a fantasztikus zeneszerzőktől. Münchenben mindenki kívülről énekli a darabjaikat – persze, németül – és legutóbb meg is jegyezték, kedvencük a Csárdáskirálynő komponistája, mire azt feleltem, hogy ennek nagyon örülök, mert Kálmán Imre én vagyok!
S ha már a nézőket említetted: hogyan látod, mivel lehet megfogni a saját generációdat, hogy
kíváncsiak legyenek például az operett műfajára?
Óriási érdeklődést tapasztalok a fiatalok részéről a koncertjeim felé. A televíziós meghívásaim, a lemezfelvételeim, a hazai és nemzetközi utazásaim és a hangversenyeim kapcsán az egyik legfontosabb célom, hogy megfogjam a korosztályomat is, hiszen ők a jövő közönsége. Ezért is veszek részt olyan nagyívű, és széles közönségréteget elérő előadásban, mint Az Orfeum mágusa. Hiszen, ha egy fiatalnak az Operettszínház produkciójában felkeltem a figyelmét, később talán majd úgy gondolja: érdekel, amit Misi csinál... Én pedig így ráirányíthatom a figyelmét arra, hogy gondolkodni nem is olyan rossz dolog.
